• Teszt: Fantic Caballero 500 Rally – Három az egyben

    „Egy tökéletes világban minden A2-es motor ilyen lenne!” – hangzott el a Fantic-teszt végén, és mit tagadjam, nem volt alaptalan a dicséret. ...

  • A leggyorsabb gyalogos – Acer AES013 elektromosroller-tartósteszt

    Jelentős averzióval és szkepticizmussal figyelem az elektromos mobilitás térnyerését. Az viszont kétségtelen, hogy a korai, kiforratlan és drága ötletekből mára sokak számára elérhető és hasznos járművek születtek, mint például az Acer pillekönnyű rollere.  Az élet úgy hozta egy irodai költözés után, hogy a bejárás során két közepesen hosszú szakasz vált problémássá az eddigi egy helyett. Aki agglomerációból jár be városba, legyen az Budapest és környéke vagy bármelyik vidéki település, biztosan találkozott már hasonló problémával. Van egy 2,7 km-es táv a vasútállomásig, mely a leggyorsabb bejutási útvonal, majd az állomástól egy 1,5 km-es szakasz melyen csak busz elérhető, de át kellene szállni, plusz a jegyek.  Kiterjedt járműpark ellenére (dízel és benzines autó, illetve a két BMW túraenduró) egyiknek sem tesz jót csak az állomásig kijutni jéghideg motorral, majd este ugyanez visszafelé. Oda-vissza 60 kilométer Budapesten belül nemcsak járműveket, hanem az idegeket is felőrli. Hiába a bejárási támogatás, nem szúrok ki magammal: a kötöttpályás tömegközlekedés már heteket adott vissza az életemből – jó, hogy ezt választottam a dugóban állás helyett. 2,7 km pont az a táv amit nyáron táskával a háton nem okozna problémát, de az irodában nincs átöltözési/fürdési lehetőség. A kerékpár ugyanezen okból esik ki, illetve csak félmegoldást adna, hiszen a második szakaszhoz még a vonaton is kellene szerencsétlenkedni vele csúcsidőben és utána még a második emeletre felvinni lépcsőn. A szerkesztőségben hamar megfogalmazódott a megoldás: könnyű elektromos roller. A mostani belépőmodellek is több mint 20 km hatótávot tusnak egy töltéssel, összecsukva jegy nélkül lehet őket szállítani tömegközlekedési eszközökön, nem igényelnek különösebb karbantartást és egyelőre a 25 km/h alatti végsebességűeknek mindenhol szabad a pálya, pontosabban mindenhol megtűrik őket. Hosszasan kutakodva végül az Acer új modelljén akadt meg a szemem. Az általam erre szánt 150 000 forintos összeg alatti az ára, és nagy előny, van fizikailag elérhető boltjuk. Ami még fontos volt: 2 év garancia van az árban garanciafutárral, amit egy 15 éve működő cégtől még komolyan is lehet venni. Így nem kell aggódnom, az akkumulátorok és más alkatrészek miatt sem, ha történne valami – emlékezzünk csak, hogy az előző tesztrolleren két garis hiba is volt alig 90 kilométer alatt… Nem meglepő módon, mint minden belépőmodell, ez is kompromisszumokkal jár, de vajon megfelel-e a célnak? A korábban tesztelt modellek többnyire a kínálat vagy legalább a géposztály csúcsát jelentették teljesítmény szempontjából, de most egy olcsó és praktikus megoldásra volt szükség. Először is masszív dobozban érkezett az Acer ES Series 3 e-Scooter. Egy csatlakozó összedugása ...

  • Élet 100 ezer kilométer felett – XI. rész – Miklós és a 300 ezret futott NC750S

    Miklós messze többet ment Hondájával, mint az átlagos motoros – már 300 ezer kilométernél jár az NC750S-sel. Vajon ilyen futásteljesítmény mellett is megbízható és takarékos a Honda csupaszmotorja? ...

  • Használtmotor – XX. rész – Suzuki AN400 Burgman

    Idén 23 éve, hogy piacra került a némi túlzással kategóriateremtőnek nevezhető AN400 Burgman. ...

  • Michelin Anakee Wild teszt – utolsó rész

    Újabb egész szezont felölelő gumitesztet zárunk le, ezúttal Balázs mond ítéletet a Michelin Anakee Wildról. Elnézést, hogy előre lelövöm a poént, de muszáj már az elején megdicsérnem az Anakee-t: bár a teszt vége felé egyre kisebbek voltak a barázdák, ez szinte semmilyen hatással nem volt a viselkedésére, a motor irányíthatóságára. Jöhetett egyszerű aszfalt a hétköznapi munkába járások során, esetleg laza hétvégi terepezés, ugyanúgy viselkedett, mint ősszel, amikor még vaskos mintázattal vonult téli pihenőjére. Michelin Anakee Wild, az utas kedvence… Beigazolódott a mérnökök állítása, ez durva mintázata ellenére tényleg egy mindenféle talajtípuson univerzálisan használható köpeny, leszámítva persze a fényes, vizes aszfaltot, ahol – felépítéséből fakadóan – nem veheti fel a versenyt a hagyományos túraabroncsokkal. Persze itt se azonnal megszűnő tapadásra gondoljatok, kiszámíthatóan, uralhatóan, de észrevehetően hamarabb éri el a határait, mint a korábbi gumijaim, melyek viszont terepen nem brillíroztak így. Különben is, ha ráérzel baromi jó móka, hogy gázadásra driftelve gyorsulhatsz – ez olyannyira vicces volt, hogy bár jobbára aszfalton használom a gépet, de biztos vagyok benne, hogy lesz még a GS-emen ilyen abroncs. Nem mellesleg állandó utasom rámpirított a teszt írása közben: Ki ne felejtsd, hogy az utóbbi évek sok-sok különböző gumija közül ez volt messze a legkényelmesebb – nekem igencsak bejött! Hát ennyi volt, most megválok az Anakeetől, no nem azért, mert elkopott – elöl és hátul egyaránt 4,21-4,98 között mozog a tolómérő. A csere oka, hogy egy hosszabb, legalább kétezer kilométert felölelő túrára indulok, és nem szeretném, ha az autópályákat is érintő, sok szerpentinnel tarkított kör végén számolgatnom kellene, hogy mennyire van a kopásjelző, belefér-e még egy-egy hosszabb kitérő. Most viszont, hogy lekerült, jöhet az újabb kihívás: hamarosan ismét egyéves tesztbe kezdünk a GS-sel – tartsatok velem, ezúttal is egy érdekes abroncsot faggatok majd! ...